Auguste Renoir (1890) - Tájkép Vétheuilben

A szélénél szinte földig érő fű indít a tó felé, majd talán egy város felé vezet ebben a lazán festett, fekvő tájképben. Végig láthatóak az ecsetvonások, a színpalettát pedig sötét, drágakő-szerű kékek és zöldek, pár citromsárga és rózsás rózsaszín árnyalatok némítik. Magas, egyenes vonások sejtetik a festmény első kétharmadán végigvonuló mocsaras füvet, a rövidebb, kissé hűvösebb zöld ecsetkezelések pedig bokrokat idézhetnek. A víz szilánkosan csillog, a zafírkék hátterében halvány rózsaszínnel. Azon túli vonások fehér falú épületeket és tompa piros tetőket mutatnak a távolban, fák közé rejtett városban. A horizont a kompozíció háromnegyedéig ér, a felette lévő ég pedig vékonyan festett halvány lila, rózsaszín és kék. A vászon textúrája sok helyen átsejlik, főleg a széleken és az égbolton. Az alkotó az alsó középső részen „renoir” aláírással látta el.